Ezek után jöhet a hajópadló. Fel kell szedni a linóleumot, majd alatta a rothadt padlózatot. Ez a jelek szerint nem lesz nehéz dolog. Inkább az a gond, hogy alatta a földben nem maradhat semmilyen rothadó szerves anyag a régi padló darabkáiból. Már előre parázom , hogy mennyit kell majd monyózni a homokban. Ha ez megvan, majd kiderül kell-e kiszedni a földből, hogy megfeleljen a padlószint. Elvileg van szintkülönbség, úgyhogy a párnafa és a hajópadló kombó lehet nem ér túl a küszöbön (és akkor az ajtóból se kell gyalulni). Ha nincs szerencsém, akkor jöhet a bányászkodás (sebaj kell a töltőföld a kocsibeállóhoz :D). Ezután megpróbálok készíteni házilag egy döngölőt (vagy sikerül, vagy nem). Ha sikerült ledöngölni a földet, ha nem, jöhet a párnafázás.  A faltól 10 cm-re és onnan 50 cm-s osztásokban 75x50-s párnafákból rácsozatot készítek a végükön 50x50-s staflival rögzítve. Az egészet vízszintbe állítom és faékekkel lerögzítem. Amint ez kész jöhet a hajópadló. A faltól kis rést hagyva kezdem a padlózást (kiékelve a falhoz a padlót). Az egyes padló darabokat bognárszeggel rögzítem a párnafákhoz (darabonként kettővel, 45 fokban a nútban). Három padlónként járkálok egy kicsit rajta, hogy nem mozog vagy recseg-e valahol. Előbb utóbb elérem a szemközti falat (mission accomplished, ahogy a művelt bolgárkertész mondaná). Nu ezt leírni szintén egyszerű, de majd kiderül a valóságban mi lesz.