Hosszú jogi és ideggyógyászati előzmények után végre háztulajdonosok lettünk. Kiderült, hogy  a félszemű kandúrnak megvan ám a másik szeme, csak épp sokszor lusta kinyitni fene nagy jódolgában. Macskában bővelkedik a környék, ki-be járnak a kertbe, az összes szomszédnak van kutyája-macskája. Nekünk még csak három kényes-finnyás pesti szobacicánk van, de az a gyanúm, lesz még sokminden.

Vakond például már van is. Vígan túrja a kertet. Egyelőre nem konkurencia, bár én is a kertet túrom, meg a sittet hordom, míg kedvesem a fürdőszobát veri szanaszéjjel, neveletlen kölykeink pedig rikoltozva indiai néptáncot lejtenek a teraszon (amíg rájuk nem parancsolok, hogy gereblyézzék össze a lenyírt füvet). Hajrá családi ház! Hurrá, kert!

Rohad a szőlő. Felhívom kertészmérnök barátomat, aki röhögőgörcsöt kap (Metszeni? Augusztusban?!) és elmagyarázza a nememlékszemmicsodát, és hogy mivel kell permetezni. Jó.

Dől a teraszra egy kicsi, satnya barackfa. Kivágjuk. Megsiratom. Sebaj. Ezzel a lendülettel még megszabadulunk egy fél dzsungelnyi ecetfától, ami ránőtt a kertkapura, és egy teljesen kiszáradt orgonabokortól is. Most már konténert is kell bérelni, mert mindez szép nagy halomban áll bent a kerítés mellett (ahová kocsibeállót szeretnénk).

Van ám csini, zöld sövény is. Annyi, hogy a szomszéd falunak is jutna belőle búvóhely, nem csak a hatalmas pókoknak, akik lesből csípnek (és röhögve landolnak a fejemen a sövény tetejéről), miközben irtom természetes élőhelyüket. Aki azt hiszi, hogy a sövénynyírás valami humoros eufemizmus a kényesebb intim kozmetikai gyantaműveletek körülírására, az fogjon ollót, és essen neki az évek óta nyíratlan tujaberkenyefagyalcserszömörce- áradatnak. Üdítő elfoglaltság.

Ha már állatvilág, hát rekord méretű pók bungee-jumpingolt a dekoltázsomba a sufniban, biztos vagyok benne, hogy direkt csinálta. A sufni amúgy kincsesbánya, egész ládányi ezeréves barkácsolós szakkönyvet találtunk, meg egy kiváló, antik (nem az értékes, hanem a rozsdás fajta) szemétlapátot. És törmeléket meg kacatot mázsaszám. Konténer muszáj lesz…

A kert felfedezése egyébként is nagy kaland. A Terra Incognita megajándékozott egy halom hibátlan tetőcseréppel a benőtt és kiszáradt tuják alól, valamint néhány viseltes autógumival, amit befutott a vadszőlő. Tüzetesebb vizsgálatok kimutattak egy fél szakadt kanapét és egy régi kutyaólat is. (Igen, konténer, most már tényleg…).