Érdekes új tapasztalatokat gyűjtöttem apró szempontokról, amik egy viskó felújításánál felmerülnek, de előre senki nem gondol rájuk. Megtudtam, hogy az udvari reterát mégiscsak jó valamire. Ugyanis a fürdőszoba most már teljesen szét van verve, és bár a slozi még használható, a praktikum kedvéért az ajtót kedvesem leszedte, hogy könnyebb legyen kivinni a sittet meg a régi kádat. Ezek után, ha felújítási munkálataink közben jön rá valamelyikünkre a szükség, be kell jelentenünk szándékainkat a kellemetlenül bizalmas meglepetések elkerülése érdekében. Ez családi körben még mehet, de mostanság már a szakik is jönnek, és persze őket (meg magamat) inkább megkímélném az élménytől. Tehát, amennyiben mehetnékem van, irány a pottyantós. Nem kifejezetten vagyok a kültéri csuri-muri rajongója, de a reterátnak legalább van ajtaja.

    "Reterát panoramic view with the sufni"

Aprópó, szakik. A villanyszerelők, azt hiszem, puccos kisasszonynak tartanak (mi más is lehetnék, hiszen az úrinők legfőbb ismérve, hogy pókhálós hajjal sittet hordanak és vakolatot kaparnak). Ezért egyáltalán nem káromkodnak jelenlétemben, hanem olyanokat mondanak például, hogy „hát ez kur… igencsak bonyolult lesz”, meg „tudja a fa… fra… fe… ross… búbánat”. Az ablakosok már kevésbé törődnek esetleges valahai leányszobámmal, és vígan b#zmegolnak kedvükre. Pedig még nem is hallották, mivel vádoltam legutóbb az alattomos tüskebokor édesanyját…