Folyik a felújítás. Azaz inkább hömpölyög, és mindenféle furcsa hordalékot hoz magával. Például állandóan szálló cementport, amitől nem lehet teregetni a kertben, hiába van negyven fok. Meg vadhajtásokat a kutyanevelésben, azaz egy karámot, ahová az ebibabákat néha be lehet csukni, ha muszáj, hogy ne tappogjanak rá a nedves betonra, és ne lógjanak meg a nyitott kertkapun, amíg zajlik a tégla- és sóderrakodás. A karám egyébként hatalmas, és a kert legárnyékosabb részén van, a tuják és a fenyő alatt, a kutyaól körül. De akkor is utálják… A macskák néha szolidaritásból bemennek hozzájuk, beleesznek a tányérjukba, és melléjük heverednek a fa alá.

Az egyik imádott orgonabokrom már áldozatul esett a leendő kocsibeállónak. Az aranyesőmet is ki akarta vágni az egyik lelkes mester, de csúnyán leugattam. Aranyeső maradt, félig elszáradt naspolya viszont ment. A ribizli szerencsére nincs útban, két hete szedem, naponta esszük, és még mindig van belőle. Sőt, érik a fosószilva is! Ez az a kicsi, sárga, finom ringló-szerűség, ami nem véletlenül kapta a nevét.

Mivel dolgozom, a felújítási munkálatokban jelenleg csak annyiban veszek rész, hogy az útban lévő állatokat terelgetem. A kutyákat alkalmanként elvállalta a szomszédasszony, hogy ne kelljen reggeltől délutánig heti öt napot a karámban lenniük. A szomszédban jókat buliznak a kutyamamával (és eddig csak egy virágot ástak ki).

A hömpölygő felújítási munkálatokban egyébként két szaki és a párom lubickol. Az egyik szaki folyton politizál, és mivel én az első alkalommal visítva tiltakoztam minden egyes kijelentése ellen, mostanra leginkább csak köszönésre szorítkozom… Mert ha már toleranciát prédikálok, akkor azt megpróbálom kiterjeszteni olyan „hátrányos helyzetűekre” is, akik nem nemzetiségi, vagy vallási alapon azok, csupán frászt kapok a nézeteiktől. Én elégedetten úgy véltem, hogy most akkor rendkívül udvarias és méltóságteljes maradtam, de vagy nem sikerült, vagy a szakinak van jobb radarja, mint amit kinéztem belőle, mert amikor ebédelni hívtam őket (és jelzem, jól főzök, nem a ribizlit akartam tálalni) vigyorogva közölte, hogy félne elfogadni, hiszen talán meg akarom mérgezni. Hmmm. Akkor talán egy kis fosószilva?