Készülget a konyhácskánk. Holnap jön a járólapozás stb............

Before

After

Gyün majd még ide bútorlat is, de arra bezony még heteket kell várnunk. Addig visszarakjuk a szir-szr, azaz rissz-rossz régi bútorokat. Arra a kis időre már kibírjuk azzal is.

Rég írtam: se ihlet, se idő nem lévén, hagytam peregni az eseményeket, bővülni a családot. Októberi beköltözésünkkor a kétlábúak mellett 3 db elkényeztetett macskát számláltunk. Novemberben hazajött velünk a negyedik. Nem hazahoztuk, nem hívtuk/találtuk/vettük/befogadtuk; hazajött. Rózsaszín orrú, végtelenül pofátlan kiscirmos. És mivel ez nem elég, a szomszéd pedigrés csodakutyája (husky) november elején öt sétatéri keverék (husky mama & apuka valószínűleg rottweiler-újfundlandi-németjuhász vérvonalat képvisel) kisvakarcsnak adott életet, akik közül karácsonyra megkínáltak minket, válasszunk. Mi a kutyabefogadást tavaszra terveztük, de ha már így alakult...  Választottunk. Aztán kettő lett belőle, mert maradt egy, aki nem kellett senkinek. Szóval karácsonyra az állatkertünk 4 db (szobatiszta) macskát, és 2 db (nagyon de nagyon nem szobatiszta) kiskutyát vonultatott fel. Karácsonyfát természetesen nem vásároltunk, van a kertben elég élő fenyő, másszanak arra. A kiskutyák március végén költöztek ki a kerti összkomfortos kutyapalotába, addig a hideg éjszakákat otthonunk összerondításával töltötték. Közben imádnivalóan csóválták a farkincájukat, és néztek a nagy szemeikkel. Valami ilyesmit gondolhattak, hogy „Nézd, ezt a kis kupacot neked kakiltuk, ezt a másikat a kisgazdinak, és várj, mindjárt mutatjuk a csurit is…”Amint az állatkert kissé lehiggadt, unatkozni kezdtünk, meg a "jómód" is majd’ felvet minket (remélem, fogékony a kedves olvasó a finom iróniára), tehát belefogtunk a konyhafelújításba. Egyelőre az aljzatbeton ellentmondást nem tűrően szárad a konyhában, aprónép száműzve a nagyszülőkhöz, a konyha tartalma aprónép szobájában és az előszobában felhalmozva… A leendő konyhabútorunk készülőben, kárpótlásul gyönyörű lesz. És kapok végre egy rendes sütőt is, amiben nem lesz öngyilkos a muffin, mint a jelenlegi second-hand ócskavasban. Tudunk élni…

Cseppnyi konyhánk bútorterve (mosogatógép és hűtő nélkül)

Hát igen kéne. Ezért előbb szét kell verni az előzőt, mint ahogy ez már mifelénk megszokott. Már csak azért is, mert a padlat biza nincs mindenhol egy szintben. Kiderült, hogy a konyha egy része kamra lehetett csak elbontották a válaszfalat, és ott bezony kicsinyég magasabban volt a talaj, oszt a mesterek ásni vélhetően meglehetőst rüheltek, a nagyobb részt feltölteni meg még inkább. Így képeztek egy csinos, egereknek méretezett szánkópályát. Családunk ülésrendjére jellemzően az én sejehajom alatt billegett a szék :D. Tehát a betont fel kellett verni. Jött samu bá és a dolog nagyrészét elintézte, amit meg nem, azt fiatalabb, modernebb rokona a vésőgép fejezte be.

A régiek is szerették a díszítést csak pénzük nem volt rá. A betonra vas-oxidos cementtejet kenceficéltek. Ez adott neki egy terrakottás-vöröses színt, valamint némileg keményebb felületet. Nu ez az évek során itt ott feljött. Segített ebben, hogy valamikor pvc- padlót is ragasztottak rá, és amikor azt felcincáltam jött vele a padló egy része is. Na kérem szépen azt a réteget is fel kellett szedni. természetesen ahol magától nem jött fel ott biza ragaszkodott  keményen.

"veresen"

kevésbé "veresen"

Ezek után jött a modern kor vívmánya az önterülő padlókiegyenlítő. Most itt tartunk. száradás után kezdőthet a csempézés majd a járólapozás. Osztán majd megjönnek a rendelt bútorok is és szépen berendezzük a konyhát.

Elnézést a hosszú távolmaradástól, de sajnos nemkívánatos családi ügyek jöttek közbe.

Mi történt azóta:

Kis családunk 3 fővel szaporodott. Egy cicvarek és két blöki lett kies portánk újabb lakója :D. A kutymorgók szépen átrendezték a kertet. Egy kis futkorászás, kis kapargatás, miegymás, ami ilyenkor lenni szokott. A téli ónós eső sem tett jót a kertnek. Az egyik tuja teteje letört, és az egyik nagy fenyőfánk elkezdett dőlni. A tuját megvágtuk, a fenyőért még imádkozunk. Nehéz döntés után a járda melletti szőlők kivágásra kerültek, szintúgy, mint néhány ismeretlen eredetű bokor (igaz azokból még máshol maradt). Kell a tér a kutyáknak, meg az se baj, ha mi is elférünk a járdán nagyobb pakkokkal.

A ház levizsgázott a télen. Hát, mit mondjak lesz még mit javítani. A fürdőszobába is kell állandó fűtés (nem elegendő a kis fali melegítő ventillátor), mert rettenetesen párásodik (hidegek a falak, mint ahogy az várható volt). Kap majd egy kis szellőző rendszert is és a fűtéssel együtt a következő télen újra vizsgázik. A ház fala csak kimértékben vizesedett. Az is csak az elégtelen szellőztetés miatt (négy cecvarek mellett nehéz úgy szellőztetni, hogy a sejehajukon maradjanak). Tehát a szellőzés kérdését is át kell gondolni az elkövetkezendőkben. A kis kályha is levizsgázott, csak a tüzelőmennyiséget méreteztem alul, jövőre a duplájával indulunk neki a télnek és akkor lesz meleg is :D

Az idei felújítási tervek (csak vázlatosan és csak a "mani" keretéig )

Konyha, előszoba burkolása,

Új konyhabútorok (egyedileg tervezve, és készítve),

Új ajtók, és, ha a csodálatos takaréküreges falazat lehetővé teszi, akkor új szobai ablakok,

Álmennyezet,

A terasz beépítése (ha és amennyiben anyagilag összejön, és az engedélyezés lehetséges)

Kerítésjavítás (az ebállatok miatt),

Kocsibeálló,

És természetesen a kert........

Ha már lassan itt a tél, akkor jó lenne nem vacogva átvészelni. Ehhez nem lenne rossz egy kis fa. Nosza megrendeltük. Le is dobták az utcára a kalodát. Mondtam a fának, hogy lehet befáradni. Hát mit mondjak: kiröhögött. Lehetett behordani.

3.5 óra után

Beköltözve és használatba véve a kulipintyót újabb felfedezést tettünk. Gejzír van a fürdőszobánkban. Sajnos turisztikai látványosságnak kicsi volt, bosszantásnak nagy, ráadásul a xar jött vissza és böfögött fel a zuhany lefolyón. Hatalmas műszaki tudásommal rájöttem, hogy itten valami bűzlik (és nem is csak képletesen). Dugulás van. Nosza az emésztő felől bevetésre küldtem a csőgörényt. Sajna a mi bűzborzunk csak koca xarpiszkálóknak készült, rövid és vékony. Valami matériát azért még így is kipiszkáltam a csőből. Egy szösszenet ideig le is folyt a matéria, de sajna nem örülhettünk sokáig. Ezután szakit kellet hívni. Ő hozott egy combosabb csőgörényt és matéria vadászatra indult. Sajna eredménytelenül. Fel kellett bontani a nemrégiben lerakott rötyit. Na ami ott feljött arra nem kíváncsi senki. A vizes szaki kipucolta a vezetéket, visszarakta a budit. Tartott is vagy két hétig. Ezúttal nem bántottuk a kakkantót, hanem szépen felástam a ház mögött a talajt, és megkerestük a csövet. A mester beépített egy tisztító csövet a vezetékbe (elvileg lennie kellett volna). Ezentúl bontás nélkül lehet futtatni a csőgörényt, Nosza le is küldtük. Az emésztő felé egy kis akadályba ütközött. Megszületett a döntés: fel kell ásni az egész hóbelevancot és megnézni, hogy mit barmoltak az elődök

Nos a bányászkodás után kiderült, hogy az emésztő elérése előtt elfogyott a csövük a jó "drága" szakiknak. Nosza összeszedték az összes maradék csövet a szemétből, és összebarmolták. Az utolsó szakaszra már műanyag csövük se maradt, oda eternit csövet tettek be. Igaz ugyan, hogy azt nem lehet összeilleszteni a műanyag csővel, de sebaj, megoldották. Megolvasztották a műanyag cső végét és beletuszkolták az eternit csőbe. Amikor a műanyag cső kihűlt szép kis peremet képezett az eternit csövön belül, de természetesen ez nem látszott. Az okostóniknak ez az eszükbe se jutott, mint lehetőség. Szépen visszahányták a földet, és, hogy tuti jó legyen még egy kb. 150 kg-os betontömböt is rádobtak a csőre, csak úgy biztonság kedvéért. Talán, hogy el ne szaladjon. Ja, hogy ettől az eternit cső eltörött? No kérem a betuszkolt, peremes cső miatt minden nem folyékony halmazállapotú matéria össznépi találkát tartott a csőben, és juszt sem mozdult. Ráadásul a törés miatt, ha akart volna se tudott volna, mert a két csővég nemigen volt egy szinten. Azért a folyadékból valami kevéske átszivárgott, de a nagyrésze elfolyt a földbe. Nu summa summárum, a hibás szakaszt kicseréltük és visszatemettük a gödröt. Most a terhelési próba folyik.

Nem csalódtam szép hazánkban. Az önkormányzat a füle botját se mozdítja a beadványunkra. Ezért belopakodtam a vízművekbe érdeklődni a lehetőségek felől, ha az önkormányzat nem tudna olvasni a törvény betűi közt, vagy annak az értelmezésével akadna problémája. Lássuk be volt már ilyen. A vízműveknél már nem voltak olyan kedvesek és segítőkészek. Biztos érzik, hogy vaj van a fülük mögött. Elővették az erőből tárgyalunk felállást. Közölték, hogy akkor lesz csatornánk, ha megcsináltatjuk az egészet ( mert ők csak üzemeltetik, de nincs rá személyzetük, hogy ássanak). Akkor ki javítja az esetleges hibákat szegeztem nekik a ravasz kérdést, a kerti manók? Mintha meg se hallották volna a kérdést, csak hajtogatták, hogy nekem kell megépíttetnem az elmaradt beruházást, azzal akivel akarom. Majd, ha kész, ők ellenőrzik, és ha nagy kegyesen úgy találják, hogy van kedvük hozzá, akkor engedélyezik a használatát.

- Hát jó legyen - mondtam - A számlát hová küldhetem?

- Milyen számlát?  - nyikkant a hölgy. 

- Hát amit ki kell fizetniük az elkészült munka után.

- De, hát azt nekem kell fizetnem - értetlenkedett a hölgy.

- Miért is? - kérdeztem én.

- Hát, mert csak. - volt a válasz.

Summa -summárum kerek perec közölték, hogy saját költségemen, saját szervezésben megépíttethetem azt, amit nekik kellett volna már vagy húsz évvel ezelőtt. Közöltem velük, hogy, ha ez a felállás, akkor a bíróságon találkozunk. Erre el kezdett pislogni a hölgy, hogy, de, hát miért? Hogy miért, hát azért, mert a Halloween-i zöldségem tele van a hatóságok szemétkedéseivel, és nem eszem meg a hülyeségeiket. Ha van még egy kis igazság ebben az országban, és a törvény még törvény, akkor majd meglátjuk mi lesz. Mondjuk sok illúzióm nincs, de egy próbát megér.

Megnyugodtam. A zoknievő manó ide is elkísért minket. Megint egy csomó fél pár zoknit találtam. Mintha a zsákokból minden gyerekzokni-pár felét kiette volna. Kivéve a pingvineset azt úgy látszik, nem szereti.

Leleményesen szert tettem egy antik ruhásszekrényre, amit két költöztető együtt sem tudott betuszkolni az ajtón, sebaj, az ablakon sikerült. Amolyan igazi régi tömör fa szekrény, alja hiányzik, sebaj, legalább szellőznek a ruhák.

És a nap fénypontja: a sufni. Kipakoltuk belőle, amit csak találtunk:

uborkásüvegrégikönyvektetőcserépféltéglapadlószőnyeg..........

.....darabágyneműnagyonnagypókkisebbpókoktöröttlécek...... 

cementeszsákmosópordöglöttmacskacsontváz…

állj! Micsoda??? Szemügyre közelebbről… öklendezve távozás a sufniból… igen, valóban az volt. Macskacsontváz. Isten (se) tudja, mióta nyugodhatott békében a szerencsétlen állat a sufniban a lomok alatt. R.I.P. Nyau.

A mai energia árak mellett felötlött elménk hátsó szegletében, hogy hát csak nem kéne egyféle fűtéssel nekimenni a zordon időjárásnak. Az elektromos fűtőpanelek mellé beterveztünk egy kisebb fatüzelésű kályhát. Mivel a szobákban lévő kémény nem kémény, így csak a konyhai jöhetett szóba. Ha már úgyis meszelni kőne, jobb most belekukkantani a korom miatt. Hát mit mondjak, vagy másfél méter hosszan be volt dugulva. A kedves mesterek mikor falazták az alibi kéményt a tetősík felett gondolom nem figyeltek eléggé, és szép adag malter került a kéménybe. Ami persze szépen bele is kötött. Alig bírtam kibombázni ezt a malterdugót, de azért csak sikerült.

A kémény tartalma :D

Most már jó, de egy kövérebb Téltata azért még megszenved......

A mai nap elvileg elkészült minden, ami eddig a szakaszig be volt tervezve. Le lett festve mindkét szoba, már csak szárad (már amennyire ebben az időben ez lehetséges). A villanyászok felszerelték és bekötötték a bojlert. Felaplikálták az összes konnektort és villanykapcsolót. Pár lámpicseket is felszereltek, úgyhogy már nem kell a korai sötétben vaklászni. Holnap nagytakarítás. Közben jön a vizes szaki és még beköti a bojlerbe is a naftát, valamint felszereli a csaptelepeket, a budicsészét és a tartályát. Még a hajópadlóra fel kell szegelnem a saroklécet is, mielőtt bepakoljuk a bútorokat.

Vasárnap költözünk, aztán már lakva megy tovább a bütykölés:

- fűtőpanelek felszerelése

- ajtók, ablakok lecsiszolása, lefestése

- ablak beüvegezése

- konyhai lambériázás befejezése

- előszobában és a konyhában a glettelés lecsiszolása és meszelése

- kisszoba másodszori lemeszelése

- a régi szakadt ajtók helyett új legyártása és felszerelése

- és takarítás, takarítás.................

Beköltöztünk. Kit érdekel, hogy még nincs mosdó, se víz a konyhában? Nem mosdani és konyházni akarunk, csak lakni, gondolom, ezért is alakult másként vízszerelő barátunk napirendje, mint a miénk. A macskák virnyákolva tiltakoztak a kocsiban a szállítás ellen, majd az új házba érve azonnal eltűntek a mindent elborító doboz- és zsákkupacok között. Enni persze később előbújtak. Jaj de jó, végre a saját házikónkbavavavavavan alszuvuvuvuvunk... Vavavavacog a fogam. Kint melegebb van, mint bent, mert a festék még szárad a falom, vagy mifene, szóval jégverem. Az ágyban meg teltház (mi, meg gyerek, meg macskák a köbön) szóval majd alszom, ha megérdemlem. Inkább megyek, s kipakolok egy nagy zsák apró és felesleges konyhai bigyót. Hogy nekem mennyi apró és felesleges mindenféle kacatom van!