Elérkezett a tetőépítés ideje. Természetesen eddig rekkenő hőség volt vakító napsütéssel. Eddig. Most, mikor le kell bontani a tetőt természetesen bejött egy front és lóg az eső lába. Naná, majd nem. Nu mindegy azért elkezdődtek a munkálatok.

Megjött a tető (még puzzle formátum).....

Mivel a régi tetőt nem gazdaságos visszarakni, ezért a kis "toronynak" sajnos mennie kell. Helyette mindenhol egyenes vonalban lesz tető, és ide is új cserép kerül a régi helyére. legalább egyszínű lesz minden, ráadásként lesz egy kis fedett teraszunk is.

A mesterek felcsavarozták a talpszelement, majd lebontották a tetőcserepek egy részét, hogy hozzáférjenek a szarufákhoz. Majd ehhez erősítették a tartószerkezetet, ami az új szarufákat fogja tartani.

Miután ez elkészült elkezdték legyalulni és simára csiszolni a szarufákat ott ahol látszani fognak. Ezután felrakták a szarufákat.

Eddig jön majd ki a tetősík, itt lesz a terasz.....

Szépen rakosgatták a szarufákat. Természetesen végig lógott az eső lába. Mikor minden szarufa a helyére került belambériázták a tető alatti részeket, amik látszani fognak, majd felkerült a tetőfólia és a cseréplécezés.

Eddig jutottak az első nap.

Második nap lebombázták a tornyocskát.

Miután eltűnt az útból a torony felrakták az összes szarufát. Majd belambériáztak mindent , és felkerült az összes tetőfólia és cserépléc.

Cserébe kaptunk egy kis teraszt.....

Nem mellékesen, ha már meg lett bontva a tető és szabaddá vált a padlás, akkor leszedtek minden felesleges lomot a padlásról. Ezután egy kis részét ki is takarítottam (a többit majd befejezem).

Before....

After...

Eddig tartott a második etap. Holnap folyt. köv,

Folytatódott a falazás.

Készül a nappali ablakának az áthidalása.

Előfalazták a koszorút, majd ment bele a vasalat und a bötony.

Majd belekerültek a tőcsavarok a talpszelemenhez.

Az egyik főmunkatárs kézjegye :D.

Elkészültek a legények. Most az ácsokon a sor, de sajna most nem érnek rá csak egy hét múlva. Addig is köthet a beton a koszorúban (legalább lesz neki füles sapkája).

Elérkezett a falazódás ideje. Megérkezett az összes motyó a tüzépről úgyhogy semmi akadálya a jöhet a mehetnek.

A legínyek elkezdték behordani a téglákat a kert elejéből, mert a KCR-s csak ott tudta lepakolni.

Megkezdődött a falazás.....

Az a lik ott alul nem folytonossági hiány hanem a cicoárok escaping route-ja ahogy a művelt üzbég mondaná.....

Folyik a felújítás. Azaz inkább hömpölyög, és mindenféle furcsa hordalékot hoz magával. Például állandóan szálló cementport, amitől nem lehet teregetni a kertben, hiába van negyven fok. Meg vadhajtásokat a kutyanevelésben, azaz egy karámot, ahová az ebibabákat néha be lehet csukni, ha muszáj, hogy ne tappogjanak rá a nedves betonra, és ne lógjanak meg a nyitott kertkapun, amíg zajlik a tégla- és sóderrakodás. A karám egyébként hatalmas, és a kert legárnyékosabb részén van, a tuják és a fenyő alatt, a kutyaól körül. De akkor is utálják… A macskák néha szolidaritásból bemennek hozzájuk, beleesznek a tányérjukba, és melléjük heverednek a fa alá.

Az egyik imádott orgonabokrom már áldozatul esett a leendő kocsibeállónak. Az aranyesőmet is ki akarta vágni az egyik lelkes mester, de csúnyán leugattam. Aranyeső maradt, félig elszáradt naspolya viszont ment. A ribizli szerencsére nincs útban, két hete szedem, naponta esszük, és még mindig van belőle. Sőt, érik a fosószilva is! Ez az a kicsi, sárga, finom ringló-szerűség, ami nem véletlenül kapta a nevét.

Mivel dolgozom, a felújítási munkálatokban jelenleg csak annyiban veszek rész, hogy az útban lévő állatokat terelgetem. A kutyákat alkalmanként elvállalta a szomszédasszony, hogy ne kelljen reggeltől délutánig heti öt napot a karámban lenniük. A szomszédban jókat buliznak a kutyamamával (és eddig csak egy virágot ástak ki).

A hömpölygő felújítási munkálatokban egyébként két szaki és a párom lubickol. Az egyik szaki folyton politizál, és mivel én az első alkalommal visítva tiltakoztam minden egyes kijelentése ellen, mostanra leginkább csak köszönésre szorítkozom… Mert ha már toleranciát prédikálok, akkor azt megpróbálom kiterjeszteni olyan „hátrányos helyzetűekre” is, akik nem nemzetiségi, vagy vallási alapon azok, csupán frászt kapok a nézeteiktől. Én elégedetten úgy véltem, hogy most akkor rendkívül udvarias és méltóságteljes maradtam, de vagy nem sikerült, vagy a szakinak van jobb radarja, mint amit kinéztem belőle, mert amikor ebédelni hívtam őket (és jelzem, jól főzök, nem a ribizlit akartam tálalni) vigyorogva közölte, hogy félne elfogadni, hiszen talán meg akarom mérgezni. Hmmm. Akkor talán egy kis fosószilva?

A hétvégén kiruccantunk egy Pécs melletti kis faluba. Szállásunk egy régi iskola épületében volt, amit szállásadónk nagy szeretettel próbál megmenteni az utókor számára. Ebben az épületben nagyszerűen látszott, hogy eleink milyen csodálatos építészeti remekekre voltak képesek. Kár, hogy az utókornak kisebb gondja is nagyobb, mint, hogy akárcsak egy cserepet is felújítana rajta.

Az épület utcafrontja.....

A kert felől.....

Maga a kert.....

Ezt az épületet az itt lakó idős hölgy tartja rendben a saját kevéske lehetőségei szerint, erőn felül. Ebben a faluban és a környéken hatalmas a szegénység mégis ilyen rendezett kertet kevés helyen látni.

Az épület tetőzete az ácsmunka remeke, megérné megvédeni az utókor számára.

Csodálatos ez az ácsmunka. Hatalmas gerendák, pontos illesztések.......

Nem mellesleg a szomszéd telken egy elhagyatott templom is elindult a romlás útján (stadionra bezzeg jut pénz)

Jó lenne, ha a tisztelt (fenéket) csórmányunk végre rájönne, hogy emberek élnek igen nehéz körülmények közt és nem az a legnagyobb gondjuk, hogy megvan-e 24 celsius fokos a víz a 120 m2 medencéjükben, amit a rezsicsökkentés áldásaként olcsóbban fűthetnek.

Folytatódott a munka. Készül a kocsibeálló és a terasz alapja.

Kóter a vakondoknak

 Csóró ebek már nem olyan tériszonyosak.......

Mellékesen meg kellett oldani a kutyoárok elzárását (nem idegenrendészeti, mert az most nagy divat), mert szeretnek nekiindulni a határnak. Építettem egy kutricát nekik. A hálátlan dögök nem szeretik. Bear Grylls-t megszégyenítő tehetséggel lógnak meg belőle. Mindenféle utólagos kókányolással kell a lukakat tömködni, de, ha rájönnek, hogy ásni is lehet, akkor vége a világnak. Igaz tervbe van még, hogy szegélykővel is körberakom, de ahhoz még kedv is kéne (Ft.)

Ez nem a tervezett déli határsáv........

Elkezdődtek az alapozási munkálatok. A terasznál fel lett vésve a felesleges járda és hátul a terasz egy része. Majd fagyhatár alá ki lett ásva az alap helye.

Ez ugyan  még nem a fagyhatár, de lesz ez még mélyebb is......

Szegény kutyixok tériszonyosak, ezért csak nagy nehezen szánták rá magukat, hogy átugorjanak a gödör felett.

Párhuzamosan elkezdődött a kocsibeálló megalkotása is. Itt is ki lett ásva a támfal alapjának a helye és elkezdődött a lejtszög kialakítása feltöltéssel.

Majd szépen kapott egy jó kis vasalatot az alap majd ment bele a beton.

Ezután zsalukőből kialakították a támfalat, amit majd még be kell fejezni, de ez már a jövő héten lesz meg.

Elkezdődött a felújítás második etapja. Megindult a kocsibeálló kivitelezés. Először a "felesleges" flórától kellett megszabadulni.

A kocsik helye.... (lesz majd)

Sajna áldozatul esett egy szilvafa és egy naspolya. A mogyoró bokorról (bokor, bakker inkább fa) is le kellett vágni sok ágat. Még kérdés mi lesz a mogyoró sorsa. Sajnos elődeink nem gondozták ezért elvadult. Nem terem, csak az árnyék miatt gondolkodunk rajta. Viszont azt a tanácsot kaptuk vágjuk vissza majdnem tövig (gyorsan nő), és utána már metszegetve nem fog elburjánzani.

A bejárat.....

Tervben van egy kis hozzáépítés a házhoz. Ott viszont egy teljesen elvadult borostyán "bokrot" kellett likvidálni.

Na ez a borostyán is megér egy misét. Jó öreg lehetett már. Sajnos augusztusban csak úgy rajzanak rajta a méhek. Ez a ház mellett nem a legjobb dolog ezért sajna mennie kell. A bokor alatt van egy öreg kerekeskút. Szeretném megmenteni, de nagyon rossz állapotban van. Teljesen szétrohadt és nagy részét benőtte (tartja) a borostyán. Ha kivágjuk lehet magától összedől. Ha nem tudom megmenteni a felépítményt akkor lefedem a kutat és begyeptéglázom, oszt jónapot. Van még egy nagy borókafenyő is ami kérdéses. Árnyék miatt lehet, hogy maradhat.

Mára ennyi volt. Holnapra meghozzák a kocsibeállónál a támfalhoz való építőanyagot és a vésőgépet. Szétvésik amit kell és elkezdik a támfalat. Folyt köv........

Hát kérem szépen ma éjszaka valami olyasmi történt, hogyha más meséli, nem biztos, hogy elsőre elhiszem neki. Hajnali 2-kor botorkáltam ki a sötétben a mellékesre, amikor valami fura nyüszítő hangot hallottam a konyhából. Nosza bementem megnézni mi az. Ekkor még valami büdös égett szag is megcsapta az orromat. Uzsgyi felkapcsoltam a villanyt és körbenéztem félve hogy egy szorulásos mosómedvét találok a bekapcsolva hagyott rezsón, aki épp leégeti a szőrt a seggéről. Hát nem. Nagy megkönnyebbülés, de akkor mi ez a zaj és bűz? Körülnézek és látom, hogy a mosogatógép még megy. Huhu hát azt este 10 körül indítottuk el, annak már régen aludnia kellene. Aztán beazonosítottam az égett szag forrását, bezony, hogy a mosogatógép égett. Gyorsan kikapcsoltam, hátha még menthető (órák óta erőlködött valamin). Elkezdtem törni a fejem, hogy mi lehet a hiba. Este raktam össze az új mosogató szifonját, gondoltam az lehet a hiba forrása. Hát akkor  nosza szedjük szét. Megtörtént. Meg is találtam a bűnöst. A jó büdös k%!+§%+ anyukáját annak a kontár cégnek, aki ilyen xar munkát kiad a kezéből, és a meosnak (már, ha volt egyátalán), aki nem ellenőrízte. A szifonhoz adott bekötő csonk vakablak volt. Azaz a cső nem cső. Hiányzott a hiány. Tudniillik nem volt luk. Szerencsétlen szivattyú nyomta volna ki a vizet de nem volt, hol.

Gondolom, ha panaszra mentünk volna, akkor azzal védekeznek, hogy nem szakember szerelte be a mosogatót (gondolom minimum agysebészetből kell summa cum laude diploma eme hatalmas feladathoz). Bazz attól még nem luk a luk. Való igaz, hogy nem ellenőriztem le beszerelés előtt, hogy a cső cső-e. A luk, luk-e. Ki a franc nézi, hogy egy cső, amit vett az lukas-e?

Nu mindegy hosszas anyázás után (nem csavarozásra gondoltam) Kifúrtam enkezzemmel a lukat.

Szóval ez nagyon hiányzott a mai éjszakámba. Remélem legalább csuklik, vagy minimum felköhögi a reggelijét az aki ilyen pocsék munkát kiad a kezéből. Megjegyzem nem valami kis hiba történt. Nem csak kissé fúrták be a lukat, és ottmaradt egy kis anyag, hanem komplett kimaradt a luk elkészítése. A falvastagság teljes volt. Ha meg fröccsöntéssel készül a darab lukasra, akkor ott történt a bibi, hogy nem ellenőrizték le a kész szarméket. Kíváncsi vagyok mennyi készült így, és hány ember életét keserítették meg. Gondolom évekig tartó perrel lehetne csak érvényesíteni az panaszigényt (már ha egyáltalán), ha elfüstölt volna a mosogatógép Természetesen a mellékelt szerelési útmutatóban semmi sem utalt arra, hogy ki kéne ezt a darabot lukasztani, vagy akár csak ellenőrizni.

Hát ezt is megéltük, elkészült a konyha. Na nem teljesen, mert még festeni kell és a kamra+padlásfeljáró ajtó is cserére szorul. Valamint a villanyos készülékek sincsenek bekötve. Ezzel kapcsolatban majdnem gutaütést kaptam. Magyar módi szerint csak akkor teljes értékű a garanciád a konyhai sütőre és a főzőlapra, ha szakszervíz köti be. Ez pediglen abból áll, hogy nagy kegyesen kigyün egy szaki, aki potom 10.000- hufért cserébe egy kecses csuklómozdulattal bapasszentja a dugaljat a konnektorba. Gondolom eme cselekedethez minimum asztrofizikából kell 4 diploma, hogy nem tehetem meg saját kezűleg. Úgyhogy, amit a paci himbál, bezony be fogom gyömöszkölni azt a dugacsot a helyére enkezemmel, oszt azt a 10.000 forintocskát (már, ha nem kérnének többet) bezony elköltöm másra. A főzőlapot meg beköti a villanyszerelő szaki csak úgy barátságból. A garanciát, meg dugják oda ahová gondolom (annyi idő alatt, amit adnak csak nem adja meg magát a ketyere).

Íme a végeredmény (kies káoszba fulladva)