A villanyászok után érkezik az ablakos mester, "merhogy" reája is szükség lészen. Mivelhogy a beépített veranda ablaka és ajtaja nemigen  állja ki a mai idők próbáját. Vékonka na, valljuk meg az igazat, A hideg és a huzat karöltve dzsal keresztül-kasul rajta. Nincs mese ki köll cserélni. Bizony nem stadiony épül itten la, nem jár hozzá milliárdos állami támogatás ezért sajnos nem lesz szép régies fa nyílászáró, csak "műjanyag". De legalább szigetelés szempontjából XXI-k századi, még, ha nem is illik annyira a házhoz. A szoba ablakok egy generációval újabbak, azok később lesznek cserélve a külső szigeteléssel egyidőben. Azaz nem is biztos, hisz a jó üreges fal miatt nem biztos hogy azokat a nagy , fránya ablakokat csak úgy ki lehet venni, Valójában esélyes, hogy az ablaktok tartja az egész falszakaszt. De nem biztos hogy megkockáztatnám a kiszedését. Ráadásul ez egy szép vastag tokozatú dupla ablak, a tok takarja a hézagot a falban. Ha azt kiszedik akkor hová teszik a vékony műanyag ablakot? A semmibe, merthogy fal az nincs ott ahun lennie kőne. Marad a megoldásnak az, hogy a régi tok marad a falban és abba eszkábálják bele az új ablakot (a konyhában így csinálták). Vagy az ablakos mester tud valami trükköt erre e problémára, csak statikailag bírja.

Hogy az örömködésnek ne legyen vége ennek a falazási módnak a velejárója, hogy nem lehet komoly födémet tenni rá. Csak a gerenda födémet bírja el. A sima gerendafödém amilyen a régi vályog parasztházakban volt, messzemenően szebb lett volna, (de akkor még volt faanyag). A mi esetünkben borított gerendás fafödémetalkalmaztak. Ezzel nem is lenne baj, ha nem annyi éves lenne amennyi. Másrészről az adott időszakban nemigen lehetett minőségi faanyagot kapni, és mindenféle szedettvedett gerendákat (jó esetben gerendákat) és deszkákat alkalmaztak, semmilyen (vagy minimális) gomba és rovarvédelemmel. Aztán erre a faszerkezetre alulról, második réteg, vékonyabb  deszkákat erősítettek, és erre szögek és drót segítségével nádszövetet erősítettek, majd azt bevakolták és meszelték. Ezt, ha szépen megcsinálták nem nézett ki rosszul. Ja, az '50-s években nem is, de azóta eltelt egy kis idő. A faszerkezet és a nád száradt, öregedett. A rovarok és a rágcsálók tették (ették) a dolgukat. Minden megereszkedett, a nádon a vakolat kirepedezett, potyog. Igazából nem is merek hozzányúlni nehogy leszakadjon az egész miskulancia. Sajna az a helyzet, hogy álmennyezetre lesz szükség, de persze komoly dologra nem lehet számítani, hisz a falazat nagy terhet nem tud elviselni, ez a 22-s csapdája. Megoldás lenne még az egész hóbelevanc leverése, a deszkázat lebontása, hogy látszódjanak a gerendák. Ennek a megoldásnak csak az a buktatója, hogy nem tudni milyen gerendákat használtak az áthidaláshoz, és milyenek a deszkák a padláson. Ha minden gerenda másmilyen, (netán nem is gerenda csak rönk) akkor nem érhető el a régi parasztházakra jellemző szép gerendázatú tető (és valljuk be miért is lenne olyan). Másrészt a szedett-vedett, száradt (jó esetben nem szúette) deszkák közt lepereg a padlásról a por. Tehát nem merem megkockáztatni a bontást, bár, ha a gerendák rendben lennének, akkor lehetne szép gyalult deszkából megcsinálni a plafont, oszt hagyni a fenébe a nádat és a vakolatot, csak egy szép pác kéne rá. Nagy a dilemma, mi legyen, meg a költségek is egyre nőnek :(

Legyen delej a falban (de dróton dzsaljon)

 Jelen pillanatban a villanyászok ügyködnek a házban. Kiszednek minden régi vezetéket, kapcsolót, mifenét, amit ilyenkor szokás. Aztán szépen ripityomra vésik az egész házat az új vezetékeknek (csak, hogy legyen mit bevakolnom). Apropó vésés! Mikor nekiestek a vésőgéppel a picinke házikónak kiderült még egy turpisság. A jó öreg építők takaréküreges falazatot (vagy mi a ménkűnek nevezik) csináltak. Azaz a fal nem olyan szép vastag, mint amilyennek látszik, mert belül üreges (ott spóroltak a téglákon). Ráadásul a téglák élével vannak nem lapjával. Mint megtudtam az akkori időkben ez bevett építési forma volt, egy ház falazásánál a tégla mennyiség 1/3-t meg lehetett spórolni: Statikailag nincs gond, mert a tetőszerkezet súlyát bírja, csak oldalirányú terhelés (vagy süllyedés) ne érje a falat "mer akkor" jónapot. Na jó azért nem annyira rossz a helyzet, hisz csak engedélyezett mód volt ez akkoriban (legalább is nagyon remélem).

 Nu kérem szépen. Kicsit utánakapartam ennek a takaréküreges falazási módnak. Hát száradt volna le a keze annak, aki kitalálta. Igaz, hogy statikailag rendben van, de csak bizonyos feltételek mellett. Azaz, nem építhető rá emelet, tetőtér. Nemigen üthető rajta utólag se ajtó, se ablak (vagy csak nehézkesen). Vésni, alakítani nem nagyon lehet, vagy csak nagyon nagy körültekintéssel. Szép likacskát fúrni is csak rizikósan lehet, hisz, ha egy komolyabb ütvefúróval nekimész esélyes, hogy átesel a falon, de a téglát tutira belököd, oszt nézhetsz be a lukon, és örülhetsz, hogy nem szakad a fejedre az egész miskulancia. Ráadásul abban az időben a cement csak mint fogalom létezett a habarcsban, úgyhogy a téglákat csak a megszokás tartja a helyükön a habarcs nem. Mi még örülhetünk, hogy itt is félmunkát végeztek, tudniillik nem töltötték fel a hézagot salakkal, ugyanis régen az volt a szokás. Ez nagy szerencse, mert a salak egyrészt rákkeltő, másrészt, ha a fúrást kicsinyég elbaltázod és netántán beszakad a tégla, no akkor jutalmul kapsz a szobádba közel egy köbméter salakot "ajándokba". Elvileg a megfelelő helyen megfúrva a falazatot fel lehet a hézagot tölteni perlit betonnal, de ennek a költsége felér egy új házzal (többé kevésbé :D). 

Még azért is jó ez a fal mert 25 cm széles, nem fér el benne a kémény, mert az min. 38 cm széles kell hogy legyen. A mienkbe belefért. Igaz, hogy így életveszélyes (tűzveszélyes), és semmilyen magára valamit adó kéményseprő nem adna ki rá semmilyen engedélyt, de VAN. A tetőn kívül gyönyörűen felújítva. Fizethetjük is utána az adót, hogy használni nem lehet, há osztán az kifenét érdekel. Tanácsolták is, hogy bontsam vissza a tetőig, oszt cserepezzem be a helyét. DE HÁT OLLAN SZÍÍÍÍÍP. Jó magyar szokás szerint nem azt nézik mivel fűtesz, van e kályha vagy mifene a házban. Van kémény kéremszépen? Van! Akkor mit ajvékolnak az adó miatt? Há vazze villannyal fűtünk, azéééé, nem használunk kéménytet. "Nojésaztán" van kémény vagy van kémény? Még jó, a konyhát a gyanúink szerint szintén később kóficolták a házhoz, ott elvileg a szabvány kémény van, ha nagyon szükséges az beüzemelhető.

A szobákban elsőre minden rendben lévőnek látszott (már a ház korához képest), Az ablakok úgyis cserélve lesznek, a falakat a "villanyos" vezeték cseréje után úgyis vakolni és festeni kell, tehát semmi gáz. Azaz miért is huppog a padló? Há mer hajópadló oszt az szokott kicsinyég. Há nem? Há de. De nem ennyire. Az előző tulaj szépen gondosan leragasztotta az eredeti hajópadlót linóleummal. Nem vagyok egy nagy kakas, de azért kapirgáltam egy cseppecskét. Azaz felszedtem linóleumot. Bár ne tettem volna! Alatta a hajópadló ripityomra van rohadva, kézzel felszedhető, még pajszer se kell hozzá. Nosza bele is csaptam a lecsóba és felkapirgáltam a deszkákat, oszt derült égből a búbánat megláttam mi van alatta. Azaz, hogy mi nincs. Mondták, hogy öreg a ház, de hogy ne legyen aljzat arra nem számítottam. A padlódeszkák a csupasz földön feküdtek, még párnafa sem volt alattuk (nu azért később a bontásnál kiderült, hogy mégis voltak). Oké, oké, hogy régen döngölt földpadló volt a házakban, de azért többre számítottam. Nu sebaj utánanéztem, hogy régen a vályogházakban hogy készült a padló. "Gugli" barátom segedelmével kiokosodtam, hogy a jól ledöngölt földpadlóra kavicságyat terítenek, arra jönnek a párnafák, majd azok közét száraz homokkal töltik szintig, majd rákerül a hajópadló. Semmi fóliázás, szigetelés, mert akkor a talajpára nem talál utat, csak a falakon keresztül, oszt akkor lesz nyivákolás a vizes falak miatt. A régiek tudták mi a dörgés- télen fűtés, és mindenkor szellőzetés üstöllést és a pára usgyi elpárolog (ahogy kell neki). De a mi eklézsiánk szegény, úgyhogy kavicságy és homok csak az álmainkban van. Van viszont jóféle párnafa szépen 50 cm-s közökben lerakva, oszt gyühet rá a hajópadló. Hajópadló bruhaha, hogy én milyen tökkelütött vagyok (nem mondom el mi történt, mert leég a pofás felem, elég annyi, hogy lett eresz alá burkolatnak valónk is. Aki kicsit ért a dolgokhoz az kiókumlálhatja, hogy mit rontottam el.). A kisebbik szobában már nem futotta linóleumra (hála az égieknek). Itt csak bakelit, vagy mifene lemezeket szegeltek a padlódeszkákra. Ez úgy tűnik szellőzött kicsit, mert nem volt alatta szétrohadva a deszka. Reményeink szerint egy csiszolás még menthet rajta valamit (csak csiszoló legyen a talpán, aki bírja majd)

Itten biza "denevér rúúm" lesz vagy mi a tülök  

A fürdőszoba még valahogy kinézett, persze nem a mi izlésünk szerint. Bontókalapácsot neki!

Uccu neki szétvertem, már csak azért is, mert a vízvezetéket újra kell csövezni, hogy legyen víz a konyhában. Tádáááám, mert, hogy nem dzsal a víz a konyhában :D. Hogy a búbánatban főztek ezek? Nu mindegy csempe lepüföl (alatta 4-5 cm ragasztó, nem spóroltak vele), kád kirobbant (jó nehéz öntöttvas kád majd belegebedtem mire kiszedtem a helyéről). Mosdó lebombáz, kell a hely az újnak :D. Most háborús filmet lehetne forgatni benne, de már epekedve várja a vízvezeték szerelőt és a burkoló szakikat. Megjegyzendő a fürdő később került hozzáépítésre a házhoz.

Kezdődjön akkor a történet!

 Megvettük a házat jó magyar szokás (szo&@#ás) szerint hitelre. Nu ez is megérne egy történetet, de elkopna a billentyűzet. Valamicske maradt még a felújításra, és a berendezésre (hittük mi gyarló lelkek). Még most az elején hozzáteszem, hogy laikus, műkedvelő kétbalkéz vagyok, úgyhogy bátran vágtunk bele a buliba.

 Az első bejárás alatt kiderült, hogy a tetőzetet nemrég újították fel. Szép is, ahogy kell, új minden még a kémények is. Természetesen csak a tetőn kívül :D. A padláson azért várt meglepetés. A tetőszerkezet maradt a régi, ki mit tudott lopni akkoriban típusú gerendák és lécek garmadája, azon az szép új cserép. A kémény is csak a tetősíkon kívül volt új, alatta a régi. Na sebaj ez még a kisebbik rossz, mert azért nincs rossz állapotban, csak semmi sem szabványos (már, ha egyátalán lehet az ilyen házaknál szabványról beszélni).

 A házban a villamos vezetékezést üstöllést kicseréljük, ez már elsőre látszott. Valójában még az is kérdés van-e földelés (persze nem volt, még ott se ahol elvileg földelt konnektor volt, pl. fürdő). A vezetékek a jóféle befalazlak, oszt jó leszel típusúak. Meglepetésemre volt néhol csövezés és kötődoboz is, bár volt ahol konzervdobozból á'lá házilag.

Álljon itt történetünk okulásul mindazoknak, akik statikus, egyéb mesterember nélkül választanak öreg házat otthonul maguknak.

 Megjegyzendő, hogy egy öreg ház rendbehozatala csak türelem, idő és pénz (pénz, pénz, pénz) kérdése.

 Történt a minap, hogy vettünk (vettünk haha, az is egy szép történet) egy házikót. Mondom, házikót 58 m2 (valahogy majd csak elférünk benne), szép nagy kerttel (legyen mit gazolni hehe). Már az első látásra beleszerettünk, és végül ott kötöttünk ki. Nem mai darab, valamikor az '50-s évek tájékán épült. Már nem vályog, de még ízig-vérig falusi ház  ( a maga furmányos paraszti ésszel megáldott építőivel). Első látásra beleszerettünk, és ily módon szivárványos napszemüvegen keresztül nézegettük. A feketeleves és az ajakrahullás csak a vételár kifizetése után történt meg (ahogy az már lenni szokott).

 FELÚJÍTANDÓ!!!!!!!! (még jó, hogy nem értünk hozzá, hehe)